Helyszín: József Attila Emlékhely
1093 Budapest, Gát utca 3. jaemlekhely.hu
Ősztől a Ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatás idei ösztöndíjasait invitáljuk meg, hogy tartsanak tárlatvezetést a Gát utcai József Attila Emlékhelyen.
Decemberben K. Varga Bence kulturális újságíró tárlatvezetésével zárjuk az évadot.
A szerelem minden bizonnyal az őrület legkellemesebb formája. Felemel, kétségek közé taszít, megváltoztatja a gondolkodásunkat, elhomályosítja a kontúrokat. A szeretett személy lénye mindent kitakar. Rajongás, ragaszkodás, kétségbeesés, düh, félelem, gyengédség – József Attila művein keresztül letaglózó erővel tapasztalhatjuk meg ezt az érzelmi hullámvölgyet. Szerelmi lírája kétségkívül a magyar irodalom legragyogóbb teljesítményeihez tartozik, miközben telis-tele van a fent leírt ellentmondásokkal.
Hol húzódik a határ odaadás és önfeladás között? Tudunk-e azonosulni József Attila pszichologizáló, komplexusokkal és sérelmekkel teli vallomásaival, követelőző szeretetével? Ezen a rendhagyó tárlatvezetésen nem kész válaszokat keresünk, és nem is József Attila szerelmi költészetének megfejtésére vállalkozunk. Inkább megállunk néhány versnél, és beszélgetünk arról, mit jelentenek nekünk ezek a művek, miben ismerünk magunkra vagy éppen mivel vitatkoznánk. Minden résztvevőt arra bíztatunk, hogy hozzon magával valamit ebbe a beszélgetésbe: egy verssort, egy idézetet, néhány mondatot – bármely műből vagy szerzőtől –, ami szerinte a legpontosabban ragadja meg a szerelem lényegét. A hozott idézetekből és gondolatokból közösen próbálunk majd kirajzolni egy sokszínű, személyes képet arról, mit jelent számunkra a szerelem.
Hiszen a szerelemről mindenkinek van története. Nincs menekvés.
Ahogy William Faulkner írja a Fiam, Absolon! című regényében: „[A]z ember egy szép napon feltétlenül beleszeret valakibe. Muszáj. Ezt senki el nem sinkófálhatja tőle. Az olyan lenne, mintha Isten tett volna róla, hogy Jézus megszülessék, és ellátta volna ácsszerszámokkal, de arról, hogy legyen mit ácsolnia velük, már nem gondoskodott volna.”
K. Varga Bence kulturális újságíró, a Fidelio rovat-vezetője. Eddig egy elbeszéléskötete jelent meg Repedések könyve címmel a Fiatal Írók Szövetsége és az Apokrif gondozásában. Jelenleg első regényén dolgozik, amely A csont és a csönd munkacímet viseli, és amelyet József Attila sorpárja ihletett: „Hallod-e, csont, a csöndet? / Összekoccannak a molekulák.”
A József Attila Emlékhely új korszakot nyitott 2026-ban: a beszélgetésnek is köztere szeretne lenni. Beszélgetésnek költészetről és kultúráról, örömökről és félelmekről, szégyenről és vigaszról. A közérzetünkről itt és most.
József Attila élete és költészete az anyanyelvünk. A szülőházában, ahol a róla szóló kiállítás néz ránk a falakról, a beszélgetéseinken is ott van a vízjele. Mit tudhatunk meg róla, és mit tudhatunk meg általa és közben magunkról és a világról körülöttünk? Ennek a megválaszolására teszünk kísérletet ezen a rendhagyó tárlatvezetésen.
