E kiállítás művei kivétel nélkül egy megváltozott, eddig nem tapasztalt helyzetben születtek, ahogy egy művészettörténet órán elhangozna: a kontextus változásával párhuzamosan megjelenő művészeti átalakulás szemtanúi lehetünk. Biztos, hogy a megváltozott helyzet valamennyire meghatározta a művek témáját, műfaját, akár a felhasznált anyagokat, eszközöket, de a legnagyobb hatással minden bizonnyal az alkotók lelkiállapotára volt. A karantén, a járvány, a bezártság bizonytalanságot teremtett, és mindenkire hatott így-vagy úgy, ki depresszívebb lett, ki aktívabb, a szociális kapcsolatok megfogyatkozásának eredményeképp mégis elsősorban egy befelé fordulás, magunkba nézés az, ami a legtöbbünket elért. A művészet terápia is, még ha nem is tudatosítjuk: elviselhetőbbé teszi a nehezebb helyzeteket. A művészet tud valamit, amire csak a művészet képes: korrigálja a valóságot.
E kiállítás is bizonyítéka, hogy a művészet, az alkotó kreativitás nem ismer határokat, vírusokat, vis maior helyzeteket, a homo ludens mindenkor bennünk és tovább él.
