Ghymes: hazaszeretet és humor a Fradi-stadionban

Nagyobbik Magyarországunk világhírű zenekara, a Ghymes is fellép a Ferencvárosi Fesztivál (FEFE) keretében az FTC Albert Stadionjában. A Ghymes együttes Szarka Gyula vezetésével olyan szlovákiai magyar zenészekből alakult a Nyitrai Pedagógia Főiskolán 1983-ban, akik előtte rockot, komolyzenét, „régizenét” játszottak. Első táncházaikat és népzenei koncertjeiket a Nyitra melletti Gímes (régi írással Ghymes) községben rendezett ifjúsági táborban tartották, innen ered a Ghymes név, amit 1984-ben vett fel a zenekar. Az eltelt évek számukra a tisztítótüzet jelentették. Lassan a népzenei elemek alkotói elképzeléseikhez simultak és megszületett a "GHYMES ZENE". A ritmusok még feszesebbé, keményebbé váltak, a hagyományos népi hangszerek mellet (hegedű, brácsa, cimbalom, duda, bőgő, lant, koboz, tökcitera, tárogató) előkerült a szaxofon, a dobfelszerelés, improvizációk készültek és anélkül, hogy észrevették, vagy akarták volna, belekeveredtek az ún. WORLD MUSIC kategóriába.
Gyereklemezeket is kiadnak, mindig is együtt éltek és zenéltek a magyar fiatalsággal. Koncertjeik volt gyermekei, ma már saját családjukkal jönnek. Generációs hagyományt sikerült kovácsolniuk.
A "Ghymes zene" magyar, valamint közép- és kelet európai népzenei gyökereken táplálkozik. Ars poeticája a muzsika egyetemessége. Zenéjük azt keresi, hogy miben hasonlítanak az emberek egymáshoz s nem azt, hogy miben különböznek. Emellett büszkék magyar gyökereikre, amelyek megismerését a mások felé való nyitottság alapjának tartják. Forradalmi, szép gondolat Szarka Tamástól:
„Csak úgy tudjuk el- és befogadni mások kultúráját, ha a magunkét is ismerjük és szeretjük. Itt élünk, a         Kárpát-medencében, csodálatos népzenei és néphagyományaink vannak, amelyekkel meg kell ismerkedni.”
Ezt a hasonlóságot mindig meg is találták, valahányszor megszólaltak, példa erre a hasonlóan meleg és szeretetteljes fogadtatás a teljesen különböző kultúrájú és életvitelű emberek részéről (pl. Japán, Irak, Jordánia, Finnország, USA, Kanada). A zenekar vallja, hogy az abban a pillanatban megszólaló ÉLŐ muzsika energiája, varázsa a feltétele és záloga sikereinek. A Ghymes együttestől zenét kért és kapott már a Budapesti Nemzeti Színház (Szent Péter esernyője 1996) és a Komáromi Szabadtéri Színház (Életeink 1995), a Tanztheater Wuppertal - Pina Bausch (2000).
2000-ben a Ghymes együttes a több tucat koncertje mellett, két nagyon jelentős rendezvényen               is bemutatkozott: a hannoveri EXPO 2000 Világkiállítás Magyar napján és Budapesten az  augusztus 20-i központi rendezvényen (A budapesti Batthány téren a tüzijáték után).
Több tucat elismerést kaptak, többek között Kodály Zoltán-díjat, Kemény Zsigmond-díjat, Hamvas-fürt borászati díjat és Magyar Örökség-díjat a fiatalság erkölcsi, szellemi neveléséért. Büszkék magyarságukra, de nem szlovákoznak: sokkal inkább a közös pontokat keresik. A békét, közös nyelvet keresik, de nem maradnak csendben jogsértések láttán.
Osztoznak a magyar nemzet gyászában és örömében, felléptek a Kaszás Attila-díj átadásán, méltón megemlékezve a fiatalon elment felvidéki színészzseniről. Zenéltek már az Esti Showderben és Szőke András-Badár Sándor „Dunaszőkítés” című two-men-showjában. Rendszeres vendégei az RTL Klubnak, a Lánc Híd Rádiónak és a Hír TV-nek, de munkásságukat az ÉS is elismeri.
Nyári Ghymes táboruk messzi földön híres. Nemzeti és vallási ünnepeinkről egyaránt megemlékeznek, külön dalokat és dalszövegeket szentelve jeles napjainknak.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére nagysikerű koncertsorozatot adtak SZERELMES SZABADSÁG címmel-teljesen új megközelítésben bemutatva a hazaszeretet témáját.

Koncertjeik vendége volt többek között Keresztes Ildikó, Dörner György, Zsuráfszky Zoltán, a Honvéd Táncszínház és Trill Zsolt (a debreceni Csokonai Színház színművésze) volt. Ghymesék nemcsak sztárokat, celebeket hívnak, számukra az értékőrzés a lényeg. Bőrükön érzékelik a velünk élő szabadsághiányt:

„Azt hisszük, a szabadság messze van, magasan repül a bizonytalanság, a veszély, az ígérgetés drága világában, ahol nagy a sírás és nagy a nevetés.
Milyen öregek is vagyunk, ha elfelejtettük már, hogy vele születtünk, csak óvatosságból előre küldtük, ő a holnap és szerelmes belénk. A „SZERELMES SZABADSÁG“.
A fiatal élet meri csak visszahívni, mert a legnagyobb bátorság kell ahhoz, hogy a magunkévá tegyük, mert halálosan szép. 1848 március idusán mi magyarok ezt megint megtettük, ritka pillanat volt, már nem a szavak, csak az ének tudja felidézni igazán.
Énekeljük együtt a bátorság ünnepét.“
Elismertségüket és népszerűségüket mutatja, hogy jubileumi koncertjüket a Papp László Sportarénában tarthatták meg és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is vendégeskedtek. Huszonöt éve működnek és szinte mindenütt teltház fogadja őket, lemezeik arany, de inkább platina fokozatot érnek el és a nemzetközi világzenében is jegyzik együttesüket.
Felvidéki magyarokként tekintenek magukra, akik csak a papírjaik szerint szlovák állampolgárok.                 A várható retorziók és a fasisztoid szlovák kormány haragja ellenére, bátran kritizálták a gyalázatos és kirekesztő szlovák nyelvtörvényt:
„Nincs jó hatással senkire sem a nyelvtörvény. Ha korlátokat szabnak és korlátok közé akarnak beszorítani, azt nagyon nem szereti senki. Márpedig úgy érezzük, hogy bizony ez így van. Mindenképpen megalázó, hogyha az anyanyelvünket akarják úgymond kordában tartani, és meghatározzák, hogyan, mikor és milyen módon beszéljünk. Nevetséges is, hogy ilyen törvényeket hoznak, mert nem ezzel kellene igazából foglalkozni. Gusztustalan az egész szerintem”-nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Szarka Tamás Ghymes alapító.
A Ferencvárosi Fesztivál alkalmából Álombálom című Ludas Matyi feldolgozásukat hallhatjuk. Kis ízelítő, hangulatjelentés a korong bemutató koncertjéről, amelyet BS-ben tartottak és régi barátjuk: Fábry Sándor volt a konferanszié.
„Szarka Tamás és Szarka Gyula csipkelődő, mesélgető átvezetői kellemes hangulatot biztosítottak.            A második részben hallhattuk a Vágyalkut, a zenekar Regélt, és természetesen a mostani album címadója sem maradt el. Zárásként a publikum tetszését kifejezve egy ráadásszámra vissza is tapsolta a Gyhmest, aki a Duna himnuszának írt dalt, a Kézfogást játszotta el.”
A dalokban nagyon meghatározóan vannak jelen a különféle ütőshangszerek, és a szaxofon is számos felvételben felbukkan, amely tovább színesíti a hangulatot. Áradó, magukkal ragadó, erőt sugárzó, kalandra hívó zenék ezek, olyan szövegekkel, sokkal inkább versekkel, amelyek szépségesek, és rengeteg a szimbólum bennük.
Szilágyi Iván Péter
Forrás: www.ghymes.hu, Magyar Hírlap
Következő koncertjük:
http://fe-fe.hu/index.php?option=com_frontpage&Itemid=39

---

A MusicalVarázs Magyarkanizsán 2010.05.02.

---

GyerekArc: barátság és tolerancia

Újra képbe kerül a GyerekArc, az alkotó diákságnak meghirdetett művészeti pályázat témája idén a barátság és a tolerancia lesz. Ne vonakodjanak, szégyenlősködjenek, elő a ceurázat, ecsetet, szenet! Mozgósítsanak unokát, gyereket! A legjobb műveket plakátméretűvé kinagyítva június 12-től 30-ig a MÜPA előtt állítják ki.

Sályi Zsófival (ARC Művészeti Szolgáltató Kft.) a pályázatról, eddigi eredményeikről, lelkes diákságról és arról beszélgettünk, tényleg minden gyerek mini-művész e? …és mi köze mindennek ahhoz, hogy Biox visszatért a Xenor bolygóról?

-Honnan jött a GyerekArc kiállítás ötlete?
Régóta szerettük volna megszólítani a fiatalabbakat, akik az ARC pályázaton nem indulhatnak. Így nagy örömünkre szolgált, amikor 2008 szeptemberében első alkalommal meghirdethettük pályázatunkat „Legjobb dolog a világon?” címmel és megvalósult az első kiállításunk a Ferenc Napi Búcsú keretében.

-Miért pont Ferencvárost, a Bakáts teret választották a rendezvény helyszínéül?
A Gyerek ARC kiállítás immár harmadik éve a Ferencvárosi Fesztivál keretében kerül megrendezésre, így a kerület adott volt. A tavalyi és az idei évben a Művészetek Palotája előtti sétányon, előtte a Bakáts téren a templom körüli parkban voltak megtekinthetőek rajzaink.

-Hány éves gyerekektől és milyen témában várnak pályamunkákat?
6-14 évesek számára írtuk ki a pályázatot, melynek témája idén a barátság és a tolerancia.
Biox visszatért a Xenor bolygóról, hogy megossza a gyerekekkel egy barátság történetét.

„ … A nyaraló bázison a különböző bolygókról érkezett gyerekek egész nap együtt játszottak. Csak én gubbasztottam egyedül. Egyszer csak egy ezüstös szemű, mosolygós kislány szólított meg. Csápjaimmal nagy nehezen értésére adtam, hogy nem beszélem a nyelvét.
Ő csak felnevetett, és intett, hogy menjek vele játszani…

Biztos nektek is van hasonló történetetek. Arra kérlek benneteket, rajzoljátok le legjobb barátaitokat. Örökítsétek meg barátságotok egy pillanatát….”

-Hogyan, mi alapján választják ki az éppen aktuális témát?
Minden évben igyekszünk a gyerekeket foglalkoztató témát választani és az ő nyelvükön megfogalmazni. Az első évben arra kérdeztünk rá, hogy számukra mi a legjobb dolog a világon, tavaly azt kellett megörökíteniük, hogy milyennek képzelik a világot 30 év múlva.

-Hogy jutnak el a gyerekekhez, milyen módon és sajtótermékekben szólítják meg őket?
A pályázati kiírást e-mailen, hírlevél formájában juttatjuk el a potenciális pályázókhoz és az iskolákba. A pályázatot és kiállítást a gyerekeket és szüleiket megcélozva sajtóban, interneten is meghirdetjük, valamint a köztéren is beharangozzuk.

-Ki zsűrizi az alkotásokat és milyen díjakat, jutalmakat lehet nyerni?
A beérkező pályaművek közül egy 6 tagú szakmai zsűri választja ki a legkreatívabbakat.              A pályaműveket korosztály szerint két kategóriában zsűrizzük: 6-9 és 10-14 éves korosztály. Mindkét korosztályban az első 3 helyezettet értékes nyereménycsomaggal jutalmazzuk, fődíj egy családi wellness hétvége. A zsűri által kiválasztott legfeljebb 60 alkotást felnagyítjuk, kinyomtatjuk és óriás méretben kiállítjuk 2010. június 12-től 30-ig Budapesten a Művészetek Palotája előtti téren (IX ker.) a Ferencvárosi Fesztivál (FEFE) keretében.


-Hogy változott a gyerekek lelkesedése az évek folyamán?
A gyerekek lelkesedése töretlen volt az elmúlt két évben. Idén is kíváncsian várjuk a rajzokat.

-Elsősorban naiv rajzok jönnek vagy pályáznak művészileg értékelhető alkotásokkal is? Van olyan tehetség, aki innen indult el a képzőművész pályán?
Gyerekkorban még végképp igaz az az állítás, hogy mindenki művész. Több művészeti iskolából is pályáznak, de nemcsak onnan érkeznek színvonalas, művészileg is értékelhető alkotások.

Szilágyi Iván Péter

A zsűri névsora:
•    Bakos Gábor, ARC
•    Czigány Zoltán, Csoda és Kósza mesekönyv irója, rendező
•    D. Tóth Kriszta, újságíró
•    Jurecska Judit, Minimax csatornaigazgató
•    Tóth Andrej, grafikus, képzőművész
•    Rutkai Bori,  képzőművész, szövegíró, énekes

---

B-közép helyett kultúra Ferencvárosban

Hosszú évek kitartó és rendületlen cigányozása, zsidózása, trianonozása és szurkolói balhéi után egy rendhagyó kulturális rendezvénysorozattal új irányt vehet a FTC. Idén a Ferencvárosi Fesztivál (FEFE) vezető programjait, koncertjeit –a többi nyári rendezvénysorozathoz képest feltűnően olcsó jegyárakkal- a nagy múltú, de mára néhány száz felelőtlen, a stadiont terápiás célokra használó szurkoló miatt lejáratódott Üllői úti stadionban fogják megtartani. Ferencváros Önkormányzata, az FTC Zrt. újító és európai szellemű vezetése és a FEFE szervezői június 11-26 között világszínvonalú zenekarokat, társulatokat vonultatnak fel a Fradi-stadion gyepén. A program felépítése során mind a modern kultúra, mind a hagyományos, népi dallamvilág rajongóira gondoltak: az Experidance-től kezdve a Ghymes Együttesig a hazai kulturális élet számos jelentős és elismert képviselője fel fog lépni.

A rendezők a Fradi székházának dísztermében nagyszabású sajtótájékoztatón mutatták be a várható programokat Gegesy Ferenc polgármester, Zubornyák Zoltán igazgató, Gárdos Péter művészeti vezető és a Fradi képviselői részvételével. Személyesen megjelent Román Sándor, Benkó Sándor, Szörényi Örs, Feke Pál, Kaposi Gergő művészek.

A programot szándékosan alacsony, megfizethető jegyárakkal (a legdrágább belépő is csak 1990 Ft) hirdették meg, hogy rajongók és futballszeretők minél szélesebb körét megszólíthassák. A Ferencvárosi Fesztivál képviseletében Zubornyák Zoltán és Gárdos Péter elmondták, hogy programjaikkal szeretnék megtölteni a Fradi-stadiont, a hazai futball és Ferencváros új arcát megmutatva. Gegesy Ferenc polgármester üdvözölte, hogy egymásra talált a kerület két szimbóluma: az FTC és a FEFE.

A Ferencvárosi Fesztivál idén is a GyerekARC képzőművészeti pályázattal indul, immár harmadik alkalommal hirdetik meg 6-14 éves fiatalok számára. A téma a barátság és a békés együttélés különböző származású és bőrszínű emberek között. A legjobb nyolcvan alkotást Budapesten, a Művészetek Palotája előtt állítják ki. Fontos rendezvény, mert gyerekeink erkölcsileg és szellemileg még épek (reméljük azok is maradnak!), a média, az indulatpolitika és az „új világ” többségüket még nem ferdítette el. Sokat lehet tanulni tőlük, ezért szeressük, óvjuk, hallgassuk őket és nézzük meg rajzainkat-saját, „felnőttes” hülyeségeink megrögzött ismételgetése helyett.

Június 16-án fél 9-től az Experidance „Revans” című Ludas Matyi feldolgozásával nyitja meg kapuit a fesztivál. Az előadáson Román Sándor világhírű táncosai mellett Törőcsik Mari is fontos szerepet kap. A csapat 8 hónapi megfeszített munkával állította színpadra Ludas Matyi, a retro igazságosztó történetét, amelyet 2003. óta Magyarországon és szerte a világon nagysikerrel játszanak. Román Sándor a hazai kultúra egyik legegyedibb és legformabontóbb nagykövete, aki szuperlátványos előadást ígér. A finálédalt Kovács Ákos tolmácsolásában hallhatjuk.

Június 17-én fél 9-től a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar „Világhírű klasszikusok” című összeállítása következik, amely a boldog békeidők és a művészi értékekkel is bíró zene ma különösen hiányzó világába repít vissza. A nemzetközileg is elismert zenekart még             1907-ben alapították, Postás Zenekarként, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter engedélyével. 1995-től a ferencvárosi Telekom Zeneházban működnek Keller András művészeti vezetésével-olyan világhírű magyar muzsikusok közreműködésével, mint Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Perényi Miklós, Takács-Nagy Gábor. Előadásukon többek között Mozart, Kodály és Vivaldi műveivel-mindezt a Fradi széksorai előtt. Nem mindennapi műsornak, párhuzamnak ígérkezik.

Június 19-én szombat fél 9-től a Gyhmes: Álombálom című koncertjét láthatják az Albert Stadionba látogatók. 1983-ban felvidéki magyar zenészek alapították a zenekart, tagjaik előtte rockot, komolyzenét és régizenét egyaránt játszottak. Közép és kelet-európai népzenei gyökerekből merítenek, hagyományos és mára szinte kihalt hangszerek (brácsa, cimbalom, duda, tökcita) felvonultatásával. Tökös, bevállalós, bátor zenei világú nemzettestvéreink leginkább a világzene (World Music) kategóriájához állnak közel. Japántól-Irakig mindenhová elvitték a modern magyar népzene hírét és az emberek közötti összefogás, tolerancia gondolatát.

Június 20-án este héttől a Benkó Dixiland Band, a Boban és Marko Markovic Orkestar és az Old Boys ad közös koncertet. Boban Markovicsék roma tradíciókra építő legendás fúvószenekarának fellépése a Fradi-stadion sokat látott szektorai között páratlan és merész gesztus. Főként olyan békepártinak nagy jóindulattal sem nevezhető környezetben, ahol a cigánysággal szemben eddig csak rasszista megnyilvánulások hangzottak el. Most bizonyíthatnak a szurkolók és igen jól szórakozhatnak azon vendégek, akik szeretik Emir Kustorica filmjeit, Markovicsék páratlan, vérbő és humorban áztatott zenei világát.                Marko és Boban, apa és fia együtt vezetik a nagyhírű, Szerbia szép arcát megmutató bandát.

A Benkó Dixiland Band a világ egyik legjobb jazz együttese, amely évtizedek óta állandó fellépője a Ferencvárosi Fesztiválnak és szerda esténként klubnapokat tartanak a Pinceszínházban. 1957-ben alakultak, már első lemezük aranylemez, először a szovjet blokkon belül (számos elszakított magyar területet bejárva), majd a 70-es évektől Nyugaton is befutottak. Évente 200-250 koncertet adnak Magyarországon és a nagyvilágban, most jelent meg hetvenedik lemezük. 600 millió néző követi nyomon tv-showműsoraikat és fellépéseiket.

Június 25-én pénteken és 26-án szombaton fél 9-től nagy magyar klasszikussal, az István a Királlyal zár a fesztivál, amelyet a Társulat előadásában hallhatunk. 1983-ban volt a rockopera ős-bemutatója, mely során Bródy János és Szörényi Levente ötvözték a kemény rockot a trendi poppal. Megjelenik benne a populáris zene, a népzene, a gregorián és a hazai zenés színjátszás. Az István a király a kommunizmus alatt erőszakkal elnyomott magyar élet és lélek, szabadságérzés felszabadítója volt, amely fröccsöntött botox-világunkban ugyanolyan aktuális, mint „régen”: István ma is útban van, pontosabban lenne. Jöjjünk el minél többen és álljunk ki értékei: a tiszta, európai és megalkuvásmentes hazaszeretet mellett. Csíksomlyón közel félmillió ember előtt játszottak, mi se maradjunk le! 

Mit üzen máma István példája? Hülye kérdés, nagy királyunk biztos, hogy nem tudna meglenni mai világunkban. Ha mégis, a vallási és nemzetiségi toleranciát, a feltétlen             Isten-hitet és a határtalan hazaszeretet tolmácsolná, súgná, de inkább ordítaná fülünkbe.
Ránk is férne.

A Ferencvárosi Fesztivál egy része idén is beköltözik a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc Templomba, ahol Handel Messiását adják elő. A Messiás mélyen vallásos mű, amelyben a hívű Handel saját Jézus-vágyának állít emléket. A keresztény kultúra szimbolikus alkotása elértéktelenedett, mindent relativizáló világunkban különösen fontos üzenettel bír. Hiába mellőzték az Európa Unió alapokmányaiból a zsidó-keresztény alapokat, mi nem feledkezhetünk el róluk, őseinkről, hőseinkről, vallási alapértékeinkről.

Az idei Ferencvárosi Fesztivál fő üzenete: a megújulás. Új Fradit, új Ferencvárost, új Magyarországot, régi értékek és nemzeti egység alapján.

Szilágyi Iván Péter

---

Medvecukor és melegnyalóka a Jóskáról

 

Erdei Ferenc már jó néhány X-en túl van, de még mindig friss és éber. Pedig kemény és nehéz élete volt, felesége és 45 éves fia tragikus halálát is végig kellett néznie. Mégis talpra állt, tovább csinálta, bár a magányt nagyon nehezen viselte. A nyolcvanas éveiben járó Feri bácsinak azóta van társa, beújított egy „barátnőt”. Persze a „telepről”. Mármint a Jóskáról, ahol immár 47 éve lakik: „Sokat változott a József Attila-lakótelep, javasoltam, hogy kereszteljünk át kertvárosnak. Budapest legszebb és legzöldebb kerülete Ferencváros.”

 

Feri bácsi a IX. kerületi MSZOSZ vezetője, sötétbarna hosszúkabátjában minden reggel megveszi a Népszavát és összetartja a helyi csoportot. Sokszor kérnek tőlük embereket lakossági fórumokra, hogy legyen közönség. Havi rendszerességgel ünnepi műsorral dúsított klubnapokat tartanak, beteg tagjaikat meglátogatják a kórházban, elfekvőben és egészségügyi tanácsadásokat is szerveznek. Régebben minden évben kilátogattak a Margit-szigetre, megnézték a Zenélő Órát és gyógytornáztak egy kicsit. Az utóbbi időben már csak a József Attila-lakótelepet sétálják körül, egy kis uzsival és a Rózsák-terének meglátogatásával: „Minden születendő gyereknek egy rózsát tesznek ki.” Feri bácsi nagy újító, kezdeményezője az Egyedülállók Klubjának (felesége halála után hozta létre) és a Nyolcvan Évesek Klubjának, amelyet végül elvetett a többség, majd nem sokkal később –jó magyar szokás szerint- lekoppintották és létrehozták a „75 Évesek Klubját”. Eredeti. Szerkesztőbizottsági tagja az MSZOSZ „Múló évek” című lapjának, amelyben lelkesen publikál. 

 

Némi fatelepi kiruccanás után tizenhét évig az ország egyetlen édesipari szövetkezetét vezette, amelyet úgy képzelhetünk el, mint Charlie Csokigyára kicsiben, szocialista kivitelben. Gyógycukorkákat, nyalókákat, ostyát, fagyi „alkatrészeket” gyártottak. Miután kinevezték igazgatónak, vezetői és adminisztratív teendők után, a munkaidőt követően lement az üzembe: kitanulni az édességgyártást. Hosszú hónapokig dolgozott a melósokkal a szalag mellett. Együtt gyártották gyerekek és fogorvosok körében igen népszerű édességeiket. „Kevés haszon, nagy forgalom”-hangzott Feri bácsi alapelve. A kis szövetkezetből országos céget csinált, járta az országot és új megrendelőket, boltokat toborzott. Hatvanévesen önként nyugdíjba ment, „hadd jöjjenek a fiatalok.” Feri bácsi ügyes, rafinált ember, igazi kereskedő: akkoriban is sok fiatal bolondult az új autókért. Édességstandjukat éppen ezért a nyugati autókat kiállító hely mellé vezényeltette, amelyből nagy siker lett, hosszú sorok álltak nyalókáért, medvecukorárért. Hogy készül a medvecukor? Gumicukorka az alapja, amelyhez felfőzött gumiszerű őrleményt tettek (a közeli malomban darálták le), majd zselatinnal keverték. Öt napig kellett szárítani és Feri bácsi mindmáig megőrizte a receptjét. Nagyon ment, ellenben a gyógy cukorkákkal, amelyből csak az eukaliptusz alapú „Ánizs Hajót” vették.

 

Még mindig fejből tudja, hogy egy nyalóka 2,2 gramm volt és imádták a gyerekek. Nagy riválisuk, az „Édesipari Vállalat” megirigyelte sikerüket és Lengyelországból hozatott              ellen-nyalókát. Olyan rossz volt, hogy visszaadták a kereskedők és végül Feri bácsiék cégéhez került, bedarálták a medvecukorba. Miből lesz a nyalóka? „Székesfehérvárról hoztunk szirupot hozzá, adalék anyagokat tettünk bele, majd hidegasztalra kerültek, hogy megkeményedjenek. Kézzel csomagoltuk be őket.” Egyszer egy munkás berúgott és bedobott egy csavarhúzót a nyalókagépbe, tönkre is vágta. Legendás Kojak-nyalókát sajnos nem csináltak, „Ostyaceruzájuk” viszont nagyon népszerű lett. Először formába öntötték, kisütötték, majd csokoládéba mártották az isteni édességet. Konkurensük „melegnyalókát” készített és irigységből feljelentette őket.

 

Jelenleg a ferencvárosi MSZOSZ-t szervezi, amelyért megkapta a Ferencváros Érdemérmet. Gegesy Ferenc polgármester, Zubornyák Zoltán FMK igazgató és Bánsághi Tamás alpolgármester nagyon sokat segíti munkájában, kedvelik az öregurat. Van amikor saját zsebükbe nyúlva támogatják rendezvényeiket. Rendszeresen megünneplik a nőnapot, május elsején természetesen majálisra mennek és még nyugdíjas „Ki mit tudott” is tartottak. Rendezvényeiken a férfiak abszolút kisebbségben vannak, de mindig gondolnak az asszonyokra. „Tavaszi zsongás” című rendezvényükön fiatal cigányokból álló zenekar lépett fel.

 

Fakanál Érdemrendet is alapítottak, nemes, már-már feminista célokkal: céljuk, hogy a nőket ne lehessen a rezsó és a fakanál mellé száműzni. Minden klubnapjuk családias, a „Nemcsak húszéveseké a világgal” kezdenek és a „Szeressük egymást gyerekekkel” zárják együttléteiket.

 

Kevés színész jön el ingyen, a fiatal tehetségekre azonban mindig számíthatnak. Ők még nincsenek elszállva maguktól. Következő programjuk során Székesfehérvárra mennek, kirándulni és templomot nézni.

 

Szilágyi Iván Péter

 

---

József Attila-rekord a Gát utcában

 

Rendhagyó, kulturális „rekordkísérletet” tartottak a Költészet Napján Ferencvárosban.  Április 11-én, József Attila születésének évfordulóján Galkó Balázs színművész Márta István zenei kíséretében egy nap alatt olvasta fel a munkásköltő összes művét. Óránként –mint a gyárban- 10 perces szünetet tartott. Délután a József Attila Társaság koszorúzott.                          

 

A vers-maraton éjfél után fejeződött be. Nemcsak ferencvárosiak és értelmiségiek jöttek el. Számos környékbeli, tőrőlmetszett pesti polgár, házban és a környéken lakó, roma és nem roma ember ült be egy félórára. A verseket időrendben olvasták fel, Márta István melankolikus, szomorkás dallamai mellett. Sokan csak benéztek, aztán mentek tovább a dolgukra-szabadon lehetett mozogni, jönni-menni. Nem volt kötött nézőtér-csak egy letakart, fűtött sátor. Igen jól jött a zimankós időben. Több száz ember látogatott el, pedig a megemlékezés az országgyűlési választások első napjára esett.

 

József Attila szülőházába és az emlékhelyre, a kedvesen és hangulatosan lepattant Gát u 3-ba főként csak iskolás csoportok járnak. Bár a kerület nagy része megújult, a Gát utca és házai még mindig „tartják magukat”. Hamísítatlan belpesti miliő, málló fal, poroló, gang, takarító szomszédok, egyszintes ház. A rendezvényt az Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) karolta fel, a művház munkatársai a felolvasáshoz igen szép és hangulatos díszletet raktak össze. A sátor alatt székek, melegítő állványok, a ház előtt lakókocsinak kinéző büfé                            József Attila-menüvel, többek között kuglival.

 

Zubornyák Zoltán az FMK igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd Gegesy Ferenc polgármester következett, aki sok más városvezetővel szemben nem egy „pesti Ciceró”. Szeret röviden, tömören beszélni. Szép szavak, öblös hangú szónoklat helyett József Attila egyik verséből idézett.

 

Zubornyák Zoltán igazgató elmondta, hogy Ferencvárosban minden évben megemlékeznek a Költészet Napjáról. Az idei ünnep jelentőségét és látogatottságát rendhagyó módon egész napos felolvasással szerették volna megemelni: „Galkó Balázs már eddig is sok rendezvényünkön szavalt. József Attila összes versét korábban már előadták a Fiatal Művészek Stúdiójában és az Új Színházban. Balázs felvetette, hogy Ferencvárosban idén ünnepeljük ezzel a Költészet Napját. Galkó Balázs és Márta István egyébként száz éve barátok és szívesen lépnek fel együtt.”

 

Martini Katalin főszervezőt arról kérdeztük, mennyire ismerik a költőt a ferencvárosiak? „Az iskolások jobban ismerik, hallották a nevét. Nem tapasztaljuk, hogy a felnőtt lakosság körében népszerű lenne. Megdöbbentő, hogy az ünnepségtől két házra, az egyik szomszédos épület elé egy komplett lomtalanításnyi kacatot raktak ki!” 

 

Gegesy Ferenc nemcsak a magyar, hanem a világirodalom egyik legnagyobb költőjének tartja József Attilát, Ferencváros szülöttjét. „Közel 600 vers hangzik el ma. Azzal szeretném segíteni művész úr munkáját, hogy én is elmondok egyet közülük: „Reménytelenül”. Az Ódát is tudom, de csak saját magamnak merem elmondani.

-Miért pont ezt a verset választotta?-kérdeztük a polgármestert.

-Mert ez a legrövidebb (nevet). Több versét is megtanultam, de féltem, hogy egy hosszabb műbe az izgalom miatt beleakadnék. Nagyon sok könyvem van, a sok munka miatt csak nyáron van időm olvasni.  

 

A rendezvénysorozat részeként József Attila-sétát rendeztek kerületi diákoknak és lakosoknak, a költő több mint 11 ferencvárosi házban lakott a kerületben.

 

„Város peremén” című versében jól leírja az akkora viszonyokat: „A Haller utca akkor még egy teljesen lepukkant, külvárosi hely volt. Az FMK helyén például egy temető működött.           A szoba konyhás lakásokban standard viszonyok uralkodtak, mindenkinek volt egy ágya, plusz hodekli és a kályha. József Attila édesanyja halálig élt Ferencvárosban.”

 

A Gát utca 3. alatti emlékhelyen a költő saját kézzel írt versei mellett digitális archívum is elérhető. A versmondás közben, alatt a ház több lakója is befutott. Elcsíptem egyiküket, aki kislányával éppen az ebédre valót hozta. Eladóként dolgozik, megebédelnek és utána talán lemennek meghallgatni egy-két verset. 

 

Következő cikkünk interjú Betlen János televíziós műsorvezetővel, akit arról kérdeztünk: vajon a magyar politikusok ismerik a magyar irodalmat?

 

Folyt. köv.

 

Szilágyi Iván Péter

 

---

Györgyi Anna megmutatja

 

Lehet egy nőben három anélkül, hogy a Csodálatos elme 2., női kiadását vinnénk színre? Elég vagy sok(k) 3 nő egy estére? A Pinceszínház „Annie, Anna, Annabella” című monodrámája pikáns és elgondolkoztató választ ad a fenti kérdésekre, egy nagyszerű és vadítóan szép 40-es: Györgyi Anna segítségével. Az „Annie, Anna, Annabella” című darabban Györgyi Anna a Nő három típusát és korképét viszi színpadra, egymásután és szünetek nélkül. Először prolinőként a földről szedegeti a morzsákat, majd leveti gátlásait és ruháinak nagy részét.

 

„Sokszor nem értettem egyet a darabban leírtakkal. Három női karakter, egy férfi szemével. Elég sok közhelyes megállapítás, jellemvonást láthatunk és hallhatunk. Wesker ettől függetlenül nagyon jó író. Az első figura könnyebben megfogható és reálisabb dolgokat mond (takarítónő), míg a Summa Cum Laude-s francia fordítólány és a sikeres, de tehetségtelen írónő alakját sokkal nehezebben tudják megérteni, átélni a nézők. Nem egy könnyen emészthető darabról van szó, amelyre azért ülünk be, hogy önfeledten szórakozzunk”-nyilatkozta az általa megjelenített nőalakokról a színésznő.

SZIP: A három nő közül melyik áll hozzád a legközelebb?

Anna: Egyik sem, ezek nem én vagyok. A takarítónőben számomra a legjobban megfogható dolog a magánya, nincsen társa és barátai. Egy magányosan megöregedett, szerencsétlen sorsú nő. Mindenki volt már rossz állapotban vagy egyedül…

 

A második szerepben egy diáklány keresi helyét, hogyan tudna karriert befutni egy férfi segítségével? Amikor öltözködik, harisnyatartójában és toppjában azon gondolkozik, miként használja ki a férfit, aki őt szereti, de a lány kiröhögi és lenézi. Azonban ki akarja facsarni céljai elérése érdekében.

 

A harmadik egy sikeres, de magányos és depressziós írónő. Erről is vannak emlékeim, de egyik sem én vagyok... Nagyon jó kapcsolatban élek, kétgyermekes anyaként és szeretem a munkámat.

SZIP: Ha lenne egy negyedik karakter, Györgyi Annáról, hogyan formáznád meg?

Anna: Mindig és minden szituációban más vagyok, állandóan változunk. Negyvenkét éves anyaként a legfontosabbak számomra a gyerekeim és a családom. A munkámért bolondulok, a színházat nemcsak a pénzért csinálom. Sokan puszta pénzkeresetté degradálják ezt a munkát, pedig jóval többről, emelkedettebb hivatás a miénk.

SZIP: A gyerekeidet el szoktak vinni az előadásra?

Anna: Három éves kisebbik gyerekem még csak a Bábszínházban volt, a nagyobbik látott már néhány előadásban, a Szerelmes halban vagy a Turandotban. Teljesen megdöbbent, hogy mennyire más vagyok jelmezben. Nem erőltetem, hogy nézzenek meg. Ez az ő választásuk.

SZIP: Az útját kereső diáklány szerepének fontos része egy majdnem vetkőzős jelenet-kihívó fehérneműben. Mennyire jelentett ez számodra nehézséget?

Anna: Van rajtam egy harisnyatartó és top, ez hozzátartozik a szerepemhez. Nem jelent számomra semmi különös kihívást, szorongást… Egy nő öltözködik és mikor a fehérneműnél tart, nézegeti magát a tükörben. A próbákon már előre készültem a jelenetre, hogy megszokjam, otthonról hoztam fehérneműket és tűsarkú cipőt. Ennek köszönhetően, mikor először megkaptam a jelmezt, nem ért meglepetésként annak „lengesége”.

SZIP: Bejönnek neked ezek a ruhák?

Anna: Negyvenkét évesen, két gyerek után valamilyen szinten ki kell, hogy nézzek. Tudom magamról, hogy nem vagyok tökéletes, de arra törekszem: ne a testemet nézzék, hanem az általam alakított szerepet.

SZIP: Te hogy döntöttél volna az útját kereső diáklány helyében? Érdek vagy élet?

Anna: Szó sem lehet róla, hogy eladjam magamat! Többször is voltam már ilyen helyzetben, de én nem tudnék így élni, elkurvulni…

Ez egy nagyon jól kitalált és megírt darab, amely különböző élethelyzeteket és korokat mutat be. Mindenki megkeresheti, hogy épp hol tart.

SZIP: Pillanatok alatt kellett átváltoznod takarítónőből-szexbombává.

Anna: Ki kellett szaladjak és nagyon gyorsan át kellett öltöznöm. Volt öltöztető és fodrász, akik sokat segítettek ebben. Ennyi rutinom már van, a különböző karakterek közötti átálláshoz pedig hozzászoktam a próbákon.

SZIP: Kiknek ajánlanád, és kiknek nem ajánlanád e darabot?

Anna: Mindenkinek ajánlanám, kivéve az olyan férfiaknak, akik nagyon fiatalok és azoknak, akik kiütést kapnak az ilyen, kicsit „feminista” daraboktól. Középkorú vagy korombéli emberek talán jobban megértik, már tudják: mi az, hogy elcseszett élet.

 

Ahhoz hogy értékelni és érezni tudjuk, át kell élni jó és rossz tapasztalatokat egyaránt. 

 

Szilágyi Iván Péter

 

---

Táncoló nyugdíjasok, meg az időgép

Jártak már színészotthonban? Hallgattak már idős, elfeledett művészeket arról filozofálni, hogy „Mi lett volna, ha…?” A magyar kulturális és társadalmi élet tele van ilyen a kérdésekkel, elfojtott, de annál kínzóbb fájdalmakkal. Befejezetlen mondatokkal és félbetört sorsokkal. Rengeteg sopánkodással, jogos vagy megérdemelt fájdalommal. Minden másban lecsúsztunk élmezőnyből, de panaszkodásban világelsők vagyunk. Lógó orrú országunkban üdítő színfoltot jelent a Musicalitas „Carnival Night Fever” című előadása, amely az össznépi „depi” tovább spirázása helyett vidáman és energiával telve idézi fel a nyolcvanas éveket. 

A Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) a hazai musical élet és utánpótlásképzés egyik fellegvára-pedig nincs központi helyen és nem dúskál anyagiakban. Több színész iskolát is befogadott az intézmény, a Musicalvarázs megunhatatlan operett slágereket, míg a Musicalitas modern zenét és táncot tanít, népszerűsít. Demeter György neve és szakmai, énekesi múltja garancia a képzés és előadásaik színvonalára. Újszerű és néha meghökkentő ötletekkel, betétekkel tarkított műsort láthattunk most is. A 2007-ben alapított Musicalitas iskola rövid idő alatt nemzetközi ismertségre tett szert, Moszkvától-Hamburgig bejártak a világot-lehetőséget és színvonalas képzést adva fiatal tehetségeinknek. A utánpótlásképzés mellett egy másik, fontos missziót is ellátnak: határon túli magyar testvéreinknek is elviszik a hazai zene és zenélés örömét, ismert és népszerű dallamait. Mindezt jól érthető, gyönyörű magyar nyelven. Így ötvözik a modern művészetet a hagyomány és hazaszeretettel. Sok-sok fiatal és idősebb embernek okozva örömet.

A fiúk és lányok legújabb bemutatójukon is kitettek magukért: a „zenés játék” a retrónál és a fergeteges bulihangulatnál jóval többről szólt. Nemcsak a fiatalokat, a mai diszkónemzedéket akarták megszólítani, nem bugyuta és hajzselé szagú tini-slágereket vittek színpadra.  Demeter Gyuriék igazi, dúdolható és fülbemászó nótákra építették előadásukat, amelyet inkább low budget-shownak neveznék. Kis pénzből hatalmasat alakított a társulat, meglepő és érdekes színvilágú ruhákkal, a dalok közben vetítésekkel. Mozgás, zene és film egyszerre pergett a színpadon. Sok-sok humoros utalással napjaink gagyi hőseire, egyszerre nevettünk és tapsoltunk. Modern klasszikusokat hallhatunk a mai fiatalok számára „múltnak” számító 80-as, 90-es évekből. Sláger Rádió élőben, de annál sokkal több: a kor divatja, hajviseletei, beszólásai, sőt még egy eredeti diszkgömb is előkerült.

A „Carnival Night Fever” színdarab is egyben, rövid, de frappáns és jól megírt prózai betétekkel. Hitelesen, kedves megértéssel idézi fel a magyar szocotthonok pisiszag, protézis csattanások és papizás alkotta gerontológiai „szentháromságát”.  A fiatal színészeket először jócskán megöregítve, botokkal és ősz parókákban láthatjuk: egy színészotthon megkeseredett, lecsúszott, márcsak emlékeikben élő lakóit alakítják. Pedig a generációs szakadékok miatt nagy kihívás öreget játszani egy „mai fiatalnak”. A papik és mamik kapnak még egy lehetőséget, ajándékot a sorstól-meglepő módon nem a 13. nyugdíjról vagy balaton(öszöd)i nyaralásról van szó. Visszautazhatnak az időben, a darab rendezője mindezt egy szenzációs, az eredeti és igen népszerű filmsorozatból való bejátszással illusztrálja. A Csillagkapu legénységének köszönhetően visszarepülhetnek a múltba. Ifjúságuk éveibe. Újra kezdhetik, talán most sikeresek lesznek. A megroggyant, szenilis és összevissza beszélő, életük értelmét vesztett színészekből a szó szoros értelmében is előbújnak a fiatalok! Nagyot villantanak, még egyszer, utoljára-egy még nagyobb utazás előtt…

A színpadot tehetséges és vidám fiatalok öntik el. Hol szólóznak, hol együtt énekeknek-csodálatos táncbetétekkel: Mariya Mizinskaya, Huszti Réka, Németh Ádám, Kovács Molnár József, Balogh Betty, Hajdu Zsolt, Dévényi Viktor és az Artissimo Show Company tagjai szexis és vérlázítóan bátor táncelemeket visznek színpadra. Bátran emelgetik szoknyájukat, pörögnek-forognak-a nézőtéren ülő fiúk és aktív/passzív férjek nagy örömére. Közben újabb és újabb musical és -könnyűzenei slágerek csendülnek fel, vidámak és néha kicsit melankolikusak. Mint azok az idők voltak. A nézőtér kényelmes székei, szabályozott rendje kezd zavaróvá válni, a diszkó slágerekre nehéz nem táncolni, élni, szeretni.
 
A Carnival Night Fever tényleg „lázas” játék. Visszaálmodás. Elmúlt, de még mindig bennünk élő időkbe, amikor a zene még Zene volt és az énekesek nemcsak tátogó, levegőért kapkodó halakként vergődtek. A fellépő fiatalok mindegyike külön egyéniség, nem Johhny Deepek és Angeline Joliek, tökös és tökéletes sztárok. Hétköznapi, hibás és szerethető emberek. Néhány plusz kiló miatt innen nem hagytak ki senkit sem. Lelkes és elkötelezett csapat, sok erővel és rejtett energiával: Németh Ágnes, Legeza Balázs, Kósa Zsolt, Demeter Tamás, Zayzon Csaba, Toldi Tamás, Demeter György, Mezőfi Gabriella, Garda Zsuzsa, Kovács Réka

Aki nosztalgiázni szeretne, nézze meg. Aki öregnek hiszi magát, az is. Hamar be fogjátok látni: nem lehet megöregedni, csak beletörődni sorsunkba. Pedig buli az élet, pörögjünk hát, mint a stroboszkóp.

Kíváncsian várjuk a Musicalitas következő darabját, amelyet Máté Péter halálának évfordulójára állítanak színpadra.

Szilágyi Iván

---

Képek az Ízek, színek, illatok programsorozatról

Házi pálinka, pityókás kenyér román elnyomás nélkül

 

Bíró Emese tanárember, de az FMK vásárán szép és mutatós, hagyományőrző jellegű népi viseletben jelent meg. Szülővárosa Sepsiszentgyörgy hagyományos ételeit, édességeit és igazi erdélyi szilvapálinkát hozott magával. A kristálytiszta vízhez hasonló, áttetsző és csillogó páleszt műanyag üvegbe öntötték, rajta vignetta az „áru” nevével. Kétezer forint fél liter belőle, de Emese szerint máshol sem olcsóbb. Ha egyáltalán kapható. Mézeskalács székelykapuk és ehető, hófedte fenyőfák között faggattam a takaros és büszke mennyecskét, aki egyenes tartással, kihúzott háttal és rövid, tömör, frappáns válaszokkal adott ízelítőt az erdélyi nyelvjárásból és karakánságból:

 

(Egy kis háttérzene cikk olvasáshoz: http://www.youtube.com/watch?v=9QrcBRcJO18 )

 

„Erdélyből jövünk, Sepsiszentgyörgyről, amely Ferencváros testvérvárosa. A mi kis városunkban működő iskolaközpont szakácsosztályával készítettük el az itt látható ételeket, süteményeket és húsipari terményeket. A kenyértől kezdve a szilvapálinkáig minden házi. Jellegzetes ízeinkből, fűszerezésünkből szerettünk volna kóstolót adni. Minél régebbi recepteket ástunk elő, hadd ismerjék meg őket itt is.”

-Hol és hogyan lehet molyrágta recepteket találni?

-Elsősorban a nagymamám receptjei, így került az erdei fenyő a listára, amely egy daráltkeksz alapú sütemény. Ha porcukorral beszórjuk, az erdélyi tájra jellemző havas fenyőt mutat. Hoztunk még szilvapálinkát, köményes pálinkát, mézeskalácsot… Mindebből lehet kóstolni.

-Sokszor járnak haza, az anyaországba?

-Ahányszor hívnak, mindig jövünk, soha nem utasítunk vissza felkérést és szeretettel várjuk Önöket is vissza! Kiruccanásainkat általában testvérvárosi és -iskolai kapcsolatok alapján szervezzük. Két hét múlva Tokajba megyünk, ahol borászati és főzőversenyen méretik meg magukat diákjaink. Ősszel is Magyarországon jártunk, az évszakhoz illő ételeket kínálva.            Az akkucska egy télire eltett, reggelire való étel darált paradicsommal, zöldségekkel, paradicsompaprikákkal. Hasonlít a lefagyasztott padlizsánhoz, csak mi kamrában tároljuk őket és nem jégszekrényben. 

-Melyik konyhákat tanítják sepsiszentgyörgyi szakácsiskolájukban?

-Számos kultúra ételeit és fogásait, a hagyományos magyar konyhát külön tantárgyként oktatják. Még a hazai íz világon belül is óriási különbségek vannak: az erdélyi kolbászban például nincsen paprika. Gyorsétterem vezetést és -szervezést is tanulunk.

-Erdélyországban a hagyományos ételek mennyire tartják magukat?

-Eléggé jellemzőek. Az, hogy mi kerül az asztalra, nagyban függ attól: mi terem meg? Nálunk például nagyon fontos alapanyag a burgonya, vagyis a „pityóka”. Azonkívül a különböző kukorica és búzafajták.

-A tradicionális ételeket megeszik a fiatalok?

-Vannak értelmes emberek, akik felfogják, hogy a hagyományos és természetes ízek mennyivel jobbak és egészségesebbek, mint a népszerű, agyonreklámozott ételek. Szerencsére nagy a mirelit termékek ellenkampánya. A fagyaszott ételek helyett inkább a friss zöldséget-gyümölcsöt veszik, még akkor is, ha pár forinttal, lejjel drágábbak a kistermelők árui. Sokatmondó tény, hogy az új divatbetegségek nagyszüleinkre nem voltak annyira jellemzőek-mivel másképpen étkeztek!

-Mi a házipálinka titka? Mitől lesz ízes, ütős?

-Nagyapám szerint akkor lesz igazán jó, ha megszenvedünk érte! A szilva a hegyes, dombos vidéket szereti, ahol bizza’ nem olyan könnyű felszedegetni a gyümölcsöt. Fontos az érlelési idő, az éghajlati viszonyok és persze a kifőzde színvonala.

-Az EU-csatlakozás óta hazánkban tilos házi pálinkát főzni (bezzeg a vesezúzó ócska német sörök, Plusz-borok jöhetnek). Romániában még lehet, fennmaradt a hagyomány?

-Lehet, általában saját használatra főzik az emberek. „Pálinka” néven nem szabad forgalmazni, mivel Magyarország levédette ezt a nevet. A jó házi pálinka egyébként 50 fok felett van és orvosság. Nagyapámék minden reggel megittak egy kupicával és olyan egészségesek voltak, mint a makk!

-Házikenyeret még sütnek?

-Hogyne, nálunk a pityókás házikenyér jellemző. Semmilyen adalékanyagot nem használunk hozzá: sem öregedés gátlókat, sem fehérítőt, sem puffasztó anyagot. Ennek ellenére pityókás kenyerünk még egy hét múlva is ízletes, nem szárad és penészedik.

-Mi a helyzet a mézeskaláccsal? Készítése sokak szerint külön tudomány.

-Elsősorban fantázia kell hozzá, bármilyen formájúra meg lehet csinálni. Egy pléh sínnel vágjuk ki őket. Ide, a vásárra mézeskalácsból gyúrt székelykapukat hoztunk-közepükbe kis fotót tettünk városunkról.

-Az elszakított területeken, Sepsiszentgyörgyön milyen magyarnak lenni?

-Mivel Kovászna megye szíve, nem érződik annyira a román elnyomás. Ha a politika nem szól bele, egész jól megvagyunk. Megférünk… Muszáj megférni. Így hozta az élet…

-A magyar fiatalok mennyire tartanak ki identitásuk mellett?

-Amit tiltanak, ahhoz mindig is jobban ragaszkodtunk. Ma már nincs konkrét elnyomás, de nagyszüleink történeteit, sorsát jól ismerjük.

 

A sepsiszentgyörgyiek standjánál nagy a nyüzsgés, az erdélyi ételek és italok főként az idősebbek fantáziáját mozgatják meg. Sokat látott, szép mélyen barázdált arcú bácsika gusztálja a kínálatot. A látszat kedvéért mindent megnéz, de hosszabban csak a pálinkánál időz. Sajnos nem lehet kóstolni, pénze pedig nincs elég.

 

Mielőtt elbúcsúzik, odamegy az árusokhoz, gyengéden megsimogatja arcukat és jó egészséget, sok erőt kíván. Az erdélyiek kedélyességét látva megszelídülnek az emberek.

 

Szilágyi Iván Péter

---

Györgyi Anna: új szexszimbólum született!

A Pinceszínház "Annie, Anna, Annabella" című darabja nehezen értékelhető, ugyanis kacifántos sztorik helyett, inkább egy nyíltszíni lélekelemzést láthatunk. A Nő három megtestesülését: Annie-t a primitív és káromkodó idős takarítónőt, Annát a fiatal és csodaszép kamaszlányt és Annabellát a beérkezett, de boldogtalan írónőt. Az egymás után bemutatott karakterekben semmi különös nincs, számtalanszor feldolgozták őket színpadon és irodalomi művekben. Három nő, a nőisség különböző fokán. A darab különlegességét az adja, hogy mindhármukat Györgyi Anna játssza.

A darab első harmadában egy koszos, igénytelen, földről zabáló, magában dohogó és őszülő tipikus cseléd lép a színpadra. Ruhája igénytelen, haja kilóg, gyanakodva pislog ki esztétikai atomvillanásként ható sapkája alól. "Gazdáiról" és életéről mesél, láthatóan az örület határán egyensúlyozva. Vérprofi proli, az állattá alacsonyodott ember.

A "takkernő" távozása után a színpad elsötétül, majd egy csodaszép, szexistennő lép elő. Kihívó, fekete fehérneműben-Györgyi Anna újra. Fiatal lányt alakít, útját és helyét kereső frissdiplomás szépségét, aki nem tudja: merre van az előre? Mi legyen? Értelmeségi nő, vagy inkább gazdag férfiak szajhája? Györgyi Anna nem az a tipikus szépség és éppen ez teszi vonzóvá, dögössé. A nézőtéren ülő férfiak ugyanarra gondolnak, amikor meglátják. (Megfejtés: természetesen a feleségükre, mi másra.) Kifejező arca, csacska és csücsörítő szája, álmodozó szemei, formás teste-igazi nő, őzike és tigris egyben. 

Harmadik szerepében egy véletlenül sikeressé vált, neurotikus írónőt alakít. Középkorú, helyét és fejét vesztett asszonyt. Nem tud mit kezdeni hírnevével, Györgyi Anna érzékletesen és empatikusan ábrázolja a "celebek" törékenységét. Ahogy cigire gyújt, majd laza elegenciával elnyomja, tanítani kéne! Hol a fotósoknak pózol, hol őrjöng, de legfőképpen iszik. A bukott nő.

Az "Annie, Anna, Annabella" nem himnusz a nőiességről, nincs tanulsága, sem értelme. Györgyi Anna egyedül viszi és elviszi az egész darabot.

Mikor a vége lesz, erős hiányérzetünk támad, viszont Györgyi Annának köszönhetően biztos szép álmaink lesznek.

Szilágyi Iván Péter

Újságírás, analfabétáktól mentesen

Kárpáthazánk a 10 millió újságíró országa: az elmúlt húsz évben kiderült, hogy mindenki tud írni és csupa Jókai Mór, meg Ernest Hemingway alkotja a populációt. Aki másra alkalmatlan vagy lusta tanulni, kinevezi magát újságírónak, írónak, vagy ami a legborzalmasabb: "női irónak". Nő controll, plasztik mosolyok, megfelelő mellméret és plaza csacsogás. ...vagy a mindent elöntő, meleg szeretet-férfi kollégáik esetében.

Írásképtelen üzletemberek a fenti igényre jó érzékkel rátapintva minden sarkon újságíró iskolát alapítottak: időszámításunk előttről való, inkontinenciával küzdő szerkesztő bácsikák, potrohos horgász-újságírók és "neves szakértők" bevonásával. Ritka az olyan újságíró iskola, amely tényleg a szakmáról és annak szeretetéről szól, sikerül kiszűrnie, előhoznia a valódi tehetségeket a lelkes balfékek közül.

Abodi Rita író, fordító nemrég Penna Írósulit indított 10-15 éves gyerekeknek, mivel ennek a korosztálynak még sehol sem tanítják szervezetten az írást. A legszebb az egészben az, hogy a jelentkezőknek nem ígért csodás karriert, biztos állást, szerkesztői vagy bemondói posztot. Nem egy újabb pénzszagú karrieristaképzővel szerette volna súlyosbítani a körömlakkszagú szakmát, hanem valódi szellemi műhelyt, köröcskéket hozott létre.

A diákok többsége szüleik szelíd unszolására jött, szemfüles anyukák és apukák hívták fel a figyelmüket a sulira. Kiszúrták, hogy gyermekük erősen vonzódik a tollak, klaviatúrák világához és talán még tehetsége is van az íráshoz. A gyerekeket két csoportban "oktatják" (hagyják kibontakozni), az órákat a Tranzit Art Kávézóban tartják kerek asztalkák körül. A cél nem a szó szoros értelmében vett oktatás, itt nincs körmös, nyegle kioktatás, Havas Henrik. Nem az elméletet tanítják, azzal szadizva hallgatóikat, hogy kell kinéznie és milyen feltételeknek kell megfelelnie egy novellának, cikknek. Kreatív írást szeretnének oktatni, íráskészséget és azon keresztül személyiséget fejleszteni. Olyan dolgokat, amelyekre a pedagógusok egy jól körülhatárolható naftalinszagú, boldogtalan és gyerekekgyűlölő szegmense véletlenül sem vetemedne.  

Kötetlenül beszélgetnek, cikkeket, verseket, novellát írnak, majd egymásnak felolvassák őket. A laza, szókimondó és kölcsönösen tegeződős tereferék alapján Abodi Rita feldob egy témát, asszociációs támpontot, amelyből kiindulva ott helyben rögtönöznek valamit. Először dumálnak, aztán írnak, végül együtt nevetnek, vagy sírnak a megszületett munkákon. Mindezt 2 órában. Kezdetben a gyerekek kicsit megijedtek attól, hogy mások előtt és "parancsszóra" kell írniuk, de aztán ráéreztek az ízére. Össze is barátkoztak, az 5-10 fős csoportok hamar megteltek és közösségként kezdtek működni.

A Pennában nemcsak az írással, hanem a fiatalok lelkével is foglalkoznak. MÚOSZ pszicho kivitelben. A Ferencvárosi Művelődési Központban (FMK) nemrég összegyűlt a csapat, műveik felolvasásával a "nagyközönségnek" is bemutatkoztak a fiatalok. A Művház "Szalon" nevű ízlélesen berendezett terme szolgált irodalmi "sasfészekként", kis pódiummal, rajta kacskaringós, eklektikus kávéházi székekkel.

Egyszerű, hétköznapi fiatalok adták elő műveiket. Olyan kislányok és kamasz fiúk, akiket a dohogó, recsegő hangon káráló nyugdíjasok "mai fiataloknak" szoktak hívni, és jól leszólnak. Pedig köztük is vannak jófejű és érző szívű kivételek-ha nem is túl sok.

Az irodalmi délután során mindenki felment az emelvényre és előadta saját novelláját, tárcáját: nem pillangókról, idióta és allergizáló szőrzetű pónilovakról és anyuról-apuról kellett írniuk, hanem hétköznapi témákról. "Mi jut eszedbe egy rád szegeződő pisztolyról?" Vagány, bevállalós Tarantinót megszégyenítő szösszenetet írt a témáról egy szerény, csendes, divatos kislány. Míg társa arról töprengett hangosan, vajh' Isten miért nem teremtette ugyanolyan tökéletesre az embert, mint sajátmagát? Szerinte azért, mert akkor nem okoskodhatna és nem szórakozhatna a halandókkal. Demszky Gábor és Hagyó Miklós örömére még a metró is megihlette a gyerekeket: retkes, üres, magányos hely. Hajrá BKV! 

Bátor, merész, jópofa és laza írásokat hallhattunk. Semmi sallang, csupa fantázia és kreativitás. Néhány gyerek még énekelt is: "Szállj, szállj sólyom szárnyán..."

A délutánt közös játék és tortaevés zárta. Megdöbbentő volt látni, hogy a profi (művelt proli) újságírókhoz képest mennyi tehetség van a fiatalok között. Őket még nem rontották el és meg a sok akadémikus hülyeséggel.

Szilágyi Iván Péter

Az Eisemann-Szilágyi szerzőpáros „Én is a kisöcsém” című operettje állandó vendége hazai színházainknak, örök népszerűségre van ítélve. Talán azért szeretik annyira, mert nem napjaink bús-Magyarországról szól, hanem egy vidám, évődő és életigenlő népről és korról. Amikor a fiatalurak még öltönyben jártak, megadták a tiszteletet egymásnak és az idősebbeknek, választottjuk kezét pedig annak édesapjától kérték meg. Szép volt, talán igaz sem volt...

Persze akkor is léteztek érdekházasságok, könnyűvérű nőcskék, lazán lepattintott udvarlók, vérbő erotika és fellángoló érzelmek. Az „Én és a kisöcsém” mindezen érzelmek és alakok egyvelege-könnyed, idealista, de felejthetetlen darab, amely néha kicsit avítt, régiesnek tűnő humorral operál. Viszont fiatalokat és volt fiatalokat, tehát minden embert foglalkoztató örök kérdésekre keresi a választ. Itt még létezik happy end, szép befejezés, amelyet oly sokan hiányolnak a mai kapcsolatokból. Nincs benne durvaság, káromkodás, realizmus, van viszont idilli szerelem és polgári nevelés, kimértség. 

A FMK több mint 300 fős színháztermében teltházzal mutatták be a darabot, amelyre már jó előre minden jegy elkelt. A nagy érdeklődésre tekintettel pótelőadást hirdettek meg a szervezők. A nézőtéren rengeteg fiatal arcot, barátot és drukkert lehetett felfedezni. Átlagos, „mindennapi” kamaszokat és fiatal felnőtteket, akiknek ugyanúgy „bejöttek” az Én a kisöcsém tréfái, poénjai, mint a mellettük ülő idősebb pároknak. A MusicalVarázs Színpad 2004. óta működik és összefogja a fővárosi színházakban játszó gyerekszínészeket.                  Heti rendszerességgel képzik őket (tánc, beszédtechnika, színészmesterség) és nyaranta Szigligeten csapatépítő, képességfejlesztő tábort is szerveznek az ifjú tehetségeknek.                     Az FMK-ban működő színitanoda hallgatói nemzetközi versenyeken is taroltak, emellett rendszeres fellépői Budapest színházainak, ismert televíziós sorozatoknak és a legnagyobb fővárosi és Budapest környéki művelődési házaknak.

Az Én és a kisöcsém legtöbb szereplője gyermekszínészből lett felnőtt művész, akik lámpaláz nélkül és igen jól boldogultak a felnőtt karakterekkel, valamint a dugig telt nézőtér nyomásával. Művészetük báját és szerethetőségét éppen az adja, hogy nincs meg bennük a profi színészek fáradtsága, monotonitása. Nem unottan darálják, hanem érzelemmel és nagy akarással adják elő szövegüket. Mindegyikük külön egyéniség és ez igaz velük játszó idősebb, tapasztaltabb kollégáikra is. A Valiszka László vezette MusicalVarázs Színpad előadása egész estés program, ifjú tehetségekkel és szívfájdítóan szép slágerekkel. Az Én és a kisöcsémet előadó gyerekszínészek modern, „mai fiatalok”, nem kortárs műről és humorról van szó, de mégis teljesen beleélik magukat szerepeikbe. Ha kell, modorosak, ha kell, elsöprően szerelmesek.

A darabot csak ajánlani lehet és tudom. Aki kopott profizmusra vagy modern, absztrakt színházra kíváncsi, ne nézze meg! Mindenki másnak viszont nagy élmény lehet Valiszka László és Gasparik Róbert rendezése.

Szilágyi Iván Péter

Az FMK segít a kulturális források lehívásában

Érdekes és elgondolkoztató jelenség, hogy a permanens pénzhiány és a gazdasági válság ellenére kulturális intézményeink tavaly először nem hívták le az összes meghirdetett pályázati pénzt. Számos forráslehetőség kiaknázatlanul maradt, például a táncművészet területén.                                 

A Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) folytatva a nagysikerű Ferencvárosi Kulturális Fórum hagyományait és tematikáját,  pályázatírási szemináriumot tartott a kerületi kulturális és oktatási intézmények vezetői számára. A megjelent intézményvezetőknek Virág Zsuzsanna programigazgató (Pinceszínház, Ráday Kultucca) adott rövid tájékoztatót a Nemzeti Oktatási és Kulturális Minisztérium által kiírt TÁMOK-pályázatok részleteiről. Mire és kik pályázhatnak, és főként: milyen feltételeknek kell megfelelniük?

Az Európai Unió által  finanszírozott pályázatok célja, hogy ösztönözzék az oktatási és kulturális intézmények együttműködését, közös programokat megrendezését. Szeretnék elérni, hogy a diákok minél többször találkozzanak a színházak, tárlatok és könyvtárak világával. Minimum 5 millió forintra lehet pályázni, amely nagy lehetőséget jelent a forráshiányban szenvedő kulturális és oktatási életnek. Cserébe az unió alapos és pontos adminisztrációt ír elő, szigorúan ellenőrzi a pályázatok végrehajtását.  Mivel egy uniós pályázat megírása külön szakértelmet és nagy precizitást igényel, sok művészembernek nehézséget jelent pályázni. Segítve munkájukat és a felkészülést az FMK tájékoztatót hívott össze a Haller utcai művelődési ház szalonjában.                    

Virág Zsuzsanna alapos és informatív előadása után, a megjelent igazgatók és társulatvezetők kérdezhettek. Néhányuk kulturális vezetőt láthatóan szorongással és aggodalommal töltötte el a pályázatírás ténye, nem igazán jártasak ezen a területen, míg más intézmények (például a József Attila-lakótelepi „Weöres-iskola”) már most is több nagy társulattal, színházzal működnek együtt.

Zubornyák Zoltán FMK igazgató elmondta, hogy új szellemű, kreatív művészeti rendezvényekre lenne szükség, amely a fiatalokat közelebb hozza a kultúrához. A kerületi oktatási intézmények vezetői nyitottak a kezdeményezésre, többek között kihelyezett színházi előadásokat szeretnének tartani, amelyeken a diákok megtekintenének egy színdarabot, majd drámapedagógussal átbeszélnék tanulságait, üzenetét. Nemcsak a nagy társulatokat és múzeumokat, hanem a kisebb kulturális intézményeket és színházakat is helyzetbe fogják hozni. Pénzügyi támogatást és megjelenési lehetőséget adva nekik. Zubornyák Zoltán elmondta, hogy az FMK szívesen pályázik együtt a kerületi kultúra képviselőivel, ernyőszervezetként nyitott közös pályázatok beadására.                  A ferencvárosi kulturális intézmények részéről várják a megkereséseket és ötleteket: hogyan és milyen rendezvények keretében szeretnének pályázni?

A TÁMOK-pályázatok során 5 évre előre kell tervezni, amelyből az első év költségeit fedezi a pályázati forrás. Kerületi iskoláinkban rendhagyó irodalomórákat, szavalóversenyeket és tematikus napokat terveznek.  (A témanapok lebonyolításában kiváló és bizonyított partnernek számít többek között a Nevesincs Színház, amely gyakran tart emlékelőadásokat nemzeti ünnepeinkről és gyásznapjainkról.) A kerületi oktatás és kultúra találkozását és együttműködését a jövőben is segíteni szeretné az FMK.

A Pinceszínház pedig nyitott diákelőadásokra, sőt hosszú távon óvodás darabokat is terveznek.

Szilágyi Iván Péter

A budapesti kerületek közül Ferencvárosban működik a legtöbb civil szervezet. Egy részük bejegyzett, míg mások csak úgy összegyűlnek és élik mindennapjaikat-sokszor magánlakásokban találkozva. A lényeg, hogy legyen egy közös érdeklődési pont (pl. bridzs mánia), amely összeköti az embereket. ...és persze egy lelkes "aktíva", aki kézbe veszi a szervezést. Az ejtőernyősöktől a pipásokig, a lokálpatriótáktól a KÖZÉRT Egyesületig sokszínű palettát alkotnak. Magyarország egyik első civil szervezete, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete is Ferencvárosból indult és azóta is az FMK-ban működik. Nemcsak apáknak, hanem anyáknak és gyermekeiknek is ingyen adnak tanácsot elhelyezési perekben és egyéb családjogi ügyekben.  Kerületünkben működik még a nagymúltú Garabonciás Együttes, valamint horváth és török táncházak. Nem is beszélve Budapest egyik legnagyobb és legaktívabb görök közösségéről (a Jóska, József Attila lakótelep egyik választókerületében szinte csak áttelepült görökök laknak. Minden hónapban összegyűlnek, táncolni, beszélgetni, valamint ouzoval és fetával kényeztetni magukat.)  A kulturális és "'életmód" alapján szerveződő egyesületeken kívül jónéhány katolikus, zsidó, roma és sváb közösség is a kerületet erősíti.

Számos civil kezdeményezésnek a Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) és kapcsolt intézményei adnak otthont, helyiséget, ahol találkozhatnak. Zubornyák Zoltán, a Haller Utcában lévő FMK igazgatója szerint egy művelődési háznak nem az a dolga, hogy kultúrát "csináljon".

A kultúrális életet inkább támogatni, helyzetbe hozni szeretnék, lehetőséget adva a bemutatkozásra a kerületi és azon kívüli kulturális egyesületeknek-akár konkrét helységgel és annak rezsi költségei átvállalásával segítve őket. Emellett saját együtteseik, tánc és színiiskoláik is vannak, de nyitottak újabb lakossági megkeresésekre is. Az FMK alkalmas kulturális, tánc és könnyűzenei rendezvények, versenyek helyszínéül-színházterme, szalonja és több kis helysége van. Nyaranta kertjükben még a hobbi-boszokrkányok is összegyűlnek lobogó tüzek mellett megünnepelni Szent Iván-éjjelét. Van más is: aktív kórusélet és teremfoci, nosztalgia táncház "szépkorúaknak" és persze joga, az új  magyar népsport.

A helyi közösségi és civil életet összefogó Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesület (FLE) kutatásai azt mutatták, hogy sokkal több civil szervezet és klub működik a kerületben, mint ahányról tudnak. Csak hivatalosan nem jelentkeztek be, mert nem tudták, mi ennek az útja-módja. Mások egyszerűen nem akartak kimenni a fényre, jól elvoltak törzstagjaikkal. Számos civil szervezetnek a szükséges infrastruktúra megteremtése is komoly gondot jelent: hol nyomtassanak, internetezzenek, és persze miből? 

Az FMK vezetése ezért úgy döntött, hogy egyik termét "Civil Kuckóvá" alakítja át, számítógéppel, nyomtatóval és netkapcsolattal. Előzetes bejelentkezés alapján az érdeklődő civilek ingyen használhatnák a helyiséget és technikai eszközeit.

Ezzel párhuzamosan a Pinceszínház -szintén az FMK intézménye- meglévő előadásaira épülő drámapedagógiai órák beindítását tervezi. A sajátos alkalmakon a diákok megtekintenének egy elődást, majd másfél órában kielemeznék a látottakat drámapedagógus vezetésével. Nem titkoltan az a céljuk, hogy közelebb hozzák a fiatalokhoz a színházak világát. Tekintettel az iskolák szűkös költségvetésére, a Pince kedvezményes áron biztosítana lehetőséget erre, és színészeivel akár ki is települ az iskolákba.

Szilágyi Iván Péter

Ikonfestészeti bemutató: csontenyv és aranylapok

Hívők és művészetkedvelők nap mint nap találkoznak ikonokkal és talán fel sem merül bennük: ha nem is a régi, nagy mesterek színvonalán, de ők is készíthetnének szent képecskéket. Sajátos hagyományőrző és -átadó bemutatót szervezett az FMK, amelynek keretében Héderfái Péter festőművész és ikonográfus magyarázta el: hogy lehet ikont készíteni. Héderfái Péter Erdélyből származik, jó kedélyű és ízes, szép szavakat használó öregúr, aki mindmáig büszke gyökereire. Mikor az általa használt temperákról beszél, szinte szemlesütve teszi hozzá, hogy a „románt” használja. Van mentsége: mielőtt e drámai döntést meghozta, az összes kis-hazánkban kapható festéket végig próbálta. Nagyon silánynak, viszont drágának bizonyultak, nyugdíjából nem tudta kifizetni őket. Romániában egyfajta, még az orosz megszállás idejéből örökölt összetételű temperát gyártanak, de az kiváló minőségű. Héderfai Péter lánya, Jonela is festő. Megélni ő sem tud hivatásából, de ez nem szegi kedvét. Csodálatos, sokszor szürrealista jellegű és légiesen könnyed színeket felvonultató képeket fest. A Héderfái Péter ikonjaiból és Héderfái Jonela képeiből álló kiállítást megtekinthető a Ferencvárosi Művelődési Központban (I. emelet).

A bizánci gyökerű ikonfestészet évszázados hagyományokra tekint vissza, amelyeket Héderfái úr is tiszteletben tart. Az ikonok elsősorban az orthodox és a görögkeleti egyház körében népszerűek, szabályait külön könyvekben fektették le és kijelölték a templomokban a helyüket (lásd ikonosztázok). Az egyház szigorúan őrködik készítésük fölött, szakértőik rigolózusan odafigyelnek arra, hogyan és miről lehet ikont készíteni. Nem meglepő, hogy csak bibliai témák szerepelnek az „ajánlott” motívumok között. Héderfái úr tiszteletben tartja a szabályokat, amellett, hogy nem mindig bírta megállni, hogy csak szenteket mintázzon. „Senki sem tilthatja meg ezt nekem, hogy Mátyás királyt is megfessem! Legfeljebb nem veszi meg az egyház, de hát én csak egy kisnyugdíjas vagyok és meg kell élnem!”-mondja az öreg mester betyáros kacsintással körítve szavait. Dolgozott már milliárdos focistának (bearanyozta kastélyaikat) és kolostoroknak egyaránt, de vevőinek többsége a kisemberek köréből jön. „A legtöbb ikont egy vidéki művelődési házban adtam el, kiállításom idején éppen 100 forintos vásárt tartottak és az odasereglő egyszerű, szegény hívő asszonyok rengeteget vásároltak képeimből.” Hatezer forint egy átlag Héderfái-ikon (sok hívő táskájában magával hordozza őket).

A idős ikonfestő a TÜZÉP-ből hozza a gyalulatlan deszkákat, ezekre vési, aranyozza, majd festi ikonjait. Rafinált, ízig-vérig erdélyi ember, aki külön vegyítési módot dolgozott ki azért, hogy ikonjai réginek látszanak, egy-két repedéssel és levegőbuborékkal: „Nincs az a szakértő, aki meg tudná különböztetni őket a régi ikonoktól. Olyanok, mintha sok száz év alatt a szú evett volna belőlük!” A deszkákat először felforralt csontenyvvel keni be, amely nagyon büdös. Már megszokta, de azért konyhájába nem merészkedne be a lábassal.

Munkája során fontos szerepet kap a serlakk, a diópác, a denaturált szesz, nitrolakk és a hígító (bemutatója közben az összes folyadékot felsorakoztatja maga előtt, különböző talányos, maszatos üvegecskékben). Mindegyiknek megvan a maga sajátos illata, de csak a hígítótól lehet „beállni”. Jó néhányszor már a mester is emelkedett, erősen optimista hangulatba került használata során.

Megtudjuk, hogy nincs nagy különbség a különböző ikonok között, „nagyjából ugyanolyanok”, mivel nagyon merevek és monoton ábrázolást lehetővé tevők az egyház által lefektetett szabályok. Minden orthodox egyházzal rendelkező országnak megvan a saját ikonfestészeti egyeteme, sokszor kolostorokban oktatják a szakma fortélyait.

Hédárfái úr az ikonkészítés során kulcsfontosságú szerepet kapó aranylapocskákból is mutat. Finom, lehet leheletvékony arany lemezek, amelyek hamar ráragadnak az ember ujjára. Van belőlük olcsóbb, „gazdaságosabb”, de 24 karátos tiszta arany is. Ebből egy doboz félmillió forint.

Héderfái Péter előadása végén szemlélteti munkáját és elkezd mintázni egy ikont.                       Kis lelkiismeret-furdalással hangjában, de elárulja: a régi mesterekhez hasonlóan ő is dolgozhatna évekig egy ikonon, de nem hozná be az árát. Neki pedig meg kell élnie valamiből.

Az enyvezéssel, szárítással és festéssel együtt néhány nap alatt el lehet készíteni az egyszerűbb, piacokra-vásárokra szánt ikonokat.

Szilágyi Iván Péter

Török táncház indult az FMK-ban

A hazai művelődési házak közül elsőként, török táncházat indított a Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK). Tarik Demirkan újságíró, tudósító régóta szervezi és építi a török-magyar kapcsolatokat. Hobbi és hivatás számára a közösségszervezés, amelyet teljesen ingyen végez. Munkáját nagyban segít, hogy egyre több vegyes házasság van és sok török jön tanulni, dolgozni és befektetni hazánkba. Táncházukról és a két nép, kultúra közötti kapcsolatokról és hasonlóságokról beszélgettünk:

„A CNN és a BBC török nyelvű adásaiba készítek tudósításokat Magyarországról. A török kultúráról www.turkinfo.hu címmel kétnyelvű honlapot indítottunk, amelynek célja, hogy összehozza a magyarországi törököket és a török kulturát kedvelő magyarokat. Kezdeményezésünk nagyon sikeres volt és egyre többen írtak és kattintottak honlapunkra. Végül 2009. áprilisában megszerveztük az első Török Kulturális Napot zenével, nyelvoktatással, gasztronómiával és tánccal. Kiderült, hogy mind Magyarországon, de még a törökök közül is nagyon kevesen ismerik a török táncokat. Nem tanították meg nekik.             Ennek hatására indítottuk el táncházunkat, hogy minél több embert megismertessünk e különleges mozgáskultúrával és rajta keresztül Törökországgal.

-Hogyan találtak rá az FMK-ra?  

-Ferencvárosban élek és elmentem megnézni a Ferencvárosi Művelődési Házat, hogy alkalmas lenne e táncházunk befogadására. Örömmel tapasztaltam, hogy a helyszín megfelel a célra és török tánctanárt is sikerült találni. Oktatónk egy fiatalember, aki Magyarországon él és jól beszél magyarul.

-Milyen jellegű a török tánc?

-A balkáni és kaukázusi táncok keveréke. Sok olyan táncunk van, amely hasonlít a görög vagy bulgár néptáncokhoz, míg mások arab jellegűek. Az ország földrajzi fekvése miatt sokrétűek és változatosak. Bartók Béla óta tudjuk, hogy a török és a magyar népzene gyökerei között nagyon sok hasonlóság van és ezeket is szeretnénk bemutatni. Egyelőre az európai hatású török táncokat gyakoroljuk, majd szépen lassan megyünk kelet felé.   

-Mennyire nehéz táncaikat elsajátítani?

-20-25 ember mindig eljön és eddig egyiküknek sem okozott gondot a tánclépések elsajátítása. Azoknak pedig kifejezetten könnyen megy, akik korábban is tanultak táncolni. Eddig főként 20-25 éves lányok jöttek, de urak jelentkezését is várjuk! Kényelmes ruhát és cipőt vegyenek.

-Mikor tartják foglalkozásaikat?

-Minden hónap második szombatján 4-6 óra között gyűlünk össze. A zene egyelőre CD-ről megy, de hosszabb távon fel szeretnénk kérni egy török dallamokban jártas zenekart.

-Kik érdeklődnek hazánkban a török kultúra iránt?

-Nagyon sokan. Részben azok az asszonyok, akik -főként tanulmányaikon, ösztöndíjaikon keresztül- török párt találtak. A két kultúra és nyelv között sok hasonlóság van, Magyarországon alapították az első turkulógiai tanszéket, amelynek nagy hagyományai vannak. Még Törökországban sem tanították, mikor Magyarországon már szervezett oktatás folyt.

-Mikor lesz a következő török est?

-Tavaszra tervezzük az FMK-ba és fel fognak lépni török tánctanulóink is. Szeretnénk bemutatni a török konyhát, művészeti motívumokat és persze a nyelvet. Szintfelmérőt lehet majd írni és nyelviskolákat is meghívunk. Megtanítjuk a „márványozás” nevű török művészeti formát, mely során a víz felszínére festenek. Lesz egy-két meglepetés is, de ezeket nem szeretném elárulni.

-Hogyan találnak egymásra és kötnek házasságot török és magyar emberek?

-A rendszerváltás és az EU-csatlakozás óta Magyarországon egyre több török él. Ezenkívül sok magyar utazik Törökországba-tanulmányai keretében vagy turistaként. Számos török befektető érdeklődik hazánk iránt. Ezeknek köszönhetően hazánkban is kezd egy stabil török közösség kialakulni hazánkban.

-Hogy érzi magát Ferencvárosban?

-Szeretek itt élni. Egyetemistaként Magyarországon tanultam és nagyon megszerettem Budapestet, amely egyre modernebb lesz. A régi polgári házak visszakapják hajdani szépségüket és külsejüket. Ferencvárost azért szeretem, mert fejlődik és a centrumban van. Nem esik ki és könnyen meg lehet közelíteni.

Szilágyi Iván Péter

20 éves az FMK!

Látványos és érzelmes ünnepséggel, színpadi előadásokkal ünnepelte 20. születésnapját a Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK). A rendezvényen részt vett Gegesy Ferenc polgármester, Pál Tibor és Bánsághi Tamás alpolgármesterek és a kerületi közélet több kiemelkedő alakja. A rendezvény főszereplői azonban a „Ház” volt és jelenlegi dolgozói voltak, akik szép számmal jöttek el a közösen ünnepelni, nosztalgiázni. A meghitt, családias  műsor első részében köszöntőket hallhattunk, majd a művelődési ház országos ismertségű tánc, musical és színművészeti csoportjai adtak ízelítőt tevékenységükből, darabjaikból.

Zubornyák Zoltán igazgató ünnepi beszédében megköszönte mindazok segítségét, akik az FMK dolgozójaként vagy külső segítőjeként, hivatali támogatójaként tettek a ház fennmaradásáért. Leszögezte, hogy elkötelezett munkatársaiknak és gazdag, értékes programjaiknak volt köszönhető, hogy a rendszerváltás viharos esztendőiben is fent maradhatott az FMK. Elmondta: annak ellenére, hogy nagy bajok vannak az országban és a megszorítások súlyosan érintették a kerületi önkormányzatot, az intézményért felelős Ferencvárosi Önkormányzat sosem kérdőjelezte meg fontosságukat és nem kerültek olyan helyzetbe, hogy ne tudják kifizetni számláikat. „Ez egy felelősségteljes gondolkodás, ami lehetővé teszi, hogy tovább működhessünk és dolgozhassunk.”-mondta zárásként Zubornyák Zoltán igazgató.

Gegesy Ferenc Ferencváros polgármestere köszöntőjében ismertette, hogy az FMK elmúlt 20 évében a kerületi önkormányzat igen kreatív és aktív volt az intézmény alakítgatása terén.                Az első 5 évben a Művelődési Központot szétválasztották FMK-ra és Kosztolányi Művelődési Központra. A második 5 évben a „Kosztolányiból” és a Ferencvárosi Nyári Játékok szervezőiből létrehozták a Fenyár Kht-t. Végül összevonták a FMK-t és a Fenyár Kht-t.   „Mint ebből is láthatják, nagyon kreatív az önkormányzat, úgyhogy fel lehet készülni, hogy újabb 5 év múlva megint kitalálunk valamit”-mondta kesernyés humorával a kerületvezető.             Gegesy Ferenc ismertette, hogy az önkormányzat az elmúlt évek folyamán folyamatosan bővítette Ferencváros kulturális palettáját és lehetőségeit: a megörökölt intézmények karbantartása és felújítása mellett megvették a Pinceszínházat, létrehozták és méltó helyre költöztették a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményt és 10 éve a József Attila lakótelepieknek visszadták a nagy sikerrel működő Dési Huber Művelődési Központot. Arra törekedtek, hogy minden nagyobb lakóterülethez közel kialakítsanak egy kulturális intézményt, kikapcsolódási és művelődési lehetőséget.

Az ünnepi műsorban elsőként a Garabonciás Együttes lépett fel, tagjaik gyerekek és fiatalok, akik régmúlt korok viselkedését, öltözékeit és táncait keltik életre. Bemutatóik során ötvözik a történelmi táncot és a pantomin játékokat, 21 éve alakultak és működnek a kerületben.           Előadásuk során XVI. olasz századi táncokat mutattak be. Várják a ferencvárosi gyerekeket!  

A Musical Varázs alapítvány idén lesz 5 éves és 2007. nyara óta működnek az FMK-ban. Számos kerületi rendezvényen vettek részt. Nemsokára, december 7-én mutatják az „Én és a kisöcsémet”. Az ünnepi műsorban az „Operaház fantomjából” mutattak be egy jelenetet: „Csak ennyit kérek én...” (Az FMK három musical egyesületnek ad otthont és közel száz másfajta eseménynek, klubnak.)

Ezt követően a Musicelitas énekesei léptek a porondra. A Piccolo színház művészeiből, annak megszűnése után alakult musicalcsoport kitűnő zenés esteket szervez az FMK-ban, legközelebb december 28-án lesz előadásuk. Az együttes vezetői MP3 néven Máté Péter emlékzenekart alakítottak és járják az országot. Az ünnepség során Máté Péter „Zene nélkül mit érek én?” című dalát adták elő.

A „Négy Muskétás Akrobatikus Rock And Roll Sportegyesület” tagjai energikus és érzéki táncos számokat adtak elő. Az FMK a kezdetektől az egyesület otthonának számít és mindmáig a Ferencvárosi Művelődési Ház falai között képzik a leendő táncosokat. 15 éves fennállásuk alatt szereztek két világ és két európa bajnoki címet és több magyar bajnoki párost neveltek ki. Jelenleg a házban három korosztályban oktatják a fiatalokat (óvodás, iskolás és felnőtt).     

A Szivárvány Színiiskola az FMK saját színitanodája. Tavaly nagy fába vágták fejszéjüket,  Molnár Ferenc regényét vitték színpadra. A Vörös Malom című musical nagy siker lett, folyamatosan játsszák és január 30-án lesz következő előadásuk.

Szilágyi Iván Péter

Képek a rendezvényről: